Egy nagyon érdekes odvas égert sikerült felfedeznem,megfogott a középen tátongó hatalmas odú.
A fa egyébként körülbelül 4 méter magasra nőtt, hosszú, vékonyka törzsén alul reményre okot adó oldalágakkal.
Pontosan nehéz megállapítani, hogy miért alakult ki ez a gyönyörű odú.
Én két külön történetet tartok valószerűnek:
az egyik szerint valamilyen természeti hatás miatt a törzs megsérült(vaddisznók, őzek), és olyan súlyos sebek keletkeztek a törzsön, amelyen keresztül rovarok, és gombák telepedtek meg a törzsön, törzsben, amit tönkretette a törzset, és egy alsó oldalrügyből vesszővé majd új törzzsé vált a hajtás.
A másik lehetőség, ami eszembe jutott, hogy erdőritkítás miatt a törzset egyszerűen levágták a föld felett, de a tuskót nem szedték ki, így esélye maradt a fának, hogy újra kihajtson, és új törzset neveljen.
Egy biztos, a régi törzs elkorhadt, és belülről szétrágtak a bogarak, hernyók, lárvák, ami csak hozzáfért.
A kiásás könnyen ment, nem voltak erős főgyökerek, csak 2-3 darab ujjnyi vastagságú gyökér, a többi, mint a képen is látható, viszonylag fiatal gyökér, ami jóval később keletkezett.
A főgyökér alsó részét lefűrészeltem, mert ez megnehezítette volna a beültetést, másrészt, már alig volt élő gyökér rajta.
A legfőbb gond az volt, hogy hogyan lehetne konzerválni az elkorhadt részeket, hogy ne romoljon tovább az állapota.
Először is lekapartam a már málló laza belső részeket, amíg kemény és egészségesnek tűnő részhez nem értem, majd a Walter Pall által is használt fa kikeményítő folyadékkal(Wood hardener, Holzhärter) átitattam a teljes belső részt, hogy a még esetlegesen élő szervezeteket elpusztítsa, és konzerválja a fát.
Ezután a vágott felületet sebtapasszal zártam le, hogy itt sem legyen semmi gond.
A hosszabb gyökereket enyhén visszametszettem.
A törzs felső részét szándékosan hagytam hosszúra, mert télen a fagyok miatt biztosan elhal és/vagy visszafagy a vágásnál a kéreg, majd tavasszal a kihajtás után látni fogom, hogy hol lehet elvágni.
Most egy nagyon laza, jó vízátvezető talajkeverékbe ültettem be, hogy ne legyen pangó víz, és a víz gyorsan ki tudjon folyni alul, és reménykedve várom a tavaszt, hogy hogyan hajt ki a fa.